1. Érzem, együtt ver a szívünk,
vérünk száguldva tör utat,
-egy pillanat- és már én,
nyújtom csókra az ajkamat.
becéz a szád, lázadok,
nem elég egy csók, még
és még többet akarok!
2. Kell a nap,hogy legyen élet.
Kell a hold,hogy legyenek fények.
Kell a határ,hogy ne legyen végtelen,
Kellesz TE, hogy boldog legyen az életem!
1. Összeszedem bátorságom,hogy odalépjek hozzád,
s megmondom a szót,mely megsúgja kicsi szívem titkát,
meghallod majd belülről azt a dobbanást,
ami elárulja Neked,hogy mindig gondolok rád.
2. Kimondom a szót,melyet még nehéz kiejteni,
de utána viszont sosem fogot többet könnyeket ejteni.
S talán hozzád bújva elfelejtem a mással töltött éjszakákat,
kimondom a szót,melyel rájösz könnyen, mi is az én vágyam.
3. Átölellek, megcsókollak, s elmúlik a bánat,
Te lehet csodálkozol még,hogy ez az én nagy vágyam.
De újra és újra kimondom a szót,
hidd csak el, hogy Neked szól.
4. Kimondom a szót végre,melyet oly sokáig magamban tartottam,
vedd észre, Tiéd a szívem,csak számodra tartogattam.
Az a szó,hogy SZERETLEK, csak Neked szólhat,
mert a szívemnek, napról-napra fontosabb vagy.
5. Kimondom a szót, mostmár Te is boldogabb lehetsz,
elárulja mindezt szép, ragyogó szemed.
Mostmár bátran átölelhetsz,
Nem félhetsz, ha kimondom a szót: SZERETLEK!